kukac

FENEKOVÁCS LÁSZLÓ VÁLASZA A NÉPSZERŰ, KAJÁN, ISMERETLEN CÍMŰ BEJEGYZÉSRE

Kaján eme rajza élő cáfolata annak az  "igazságnak", hogy a karikatúra a pillanat művészete. Ráadásul ez a máig élő rajz ellentmond magának az alkotó Mesternek is, amennyiben  "kis, köznapi forradalomnak" definiálta a műfajt.

Egyébként biztos vagyok abban, hogy akárcsak én, úgy bármely kollegám egy tucat régi és még régebbi karikatúrát tudna  "felmondani" szerzőstől, mindenestől. A jó karikatúra tehát él és élni fog, mondjanak bármit gyalulatlan fejű esztéták.

Az általánosságból a konkrét műre térve, én nem tudom, hogy az ötvenes években röhögtek-e hónapokig ezen a rajzon. A közönséget általában nem sokra tartom, nem hiszem, hogy túl sokan lehettek, akik  "vették a lapot", ámbár, ha megjelent, akkor csak az egyetlen Ludas Matyiban jelenhetett meg, így akár százezrek láthatták.

A két keresztes vitézben én nagyon nehezen tudnám Rákosit és Gerőt felfedezni, (akik, ha politikát látunk bele, ahogy Cs. Tamás barátunk sugallja), ugye annyira buták, hogy még a nevüket sem tudják leírni...

Bár tudom, hogy Tamás nem egészen így gondolja a politikai olvasatot, szerintem Kajánnak ez a karikatúrája "egyszerű" blődli, ami egyáltalán nem áll távol a Mestertől, sőt, igen kitűnő művelője! Témája: játék a keresztekkel, nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy egy keresztes lovag kereszttel szignáljon, ez úgymond adekvát lehet, akár írástudatlan ő (ez könnyen megeshetett !), akár nem. (Rákosiról egyébként máig tudott, hogy igen művelt ember volt, ami persze semmit sem von le az ő hitványságából. De Sade márki is igen művelt ember volt mégis gyerekekkel kezdett és csecsmőket repesztett ketté.)      Kaján e rajzában van valami bájos naivitás, ami számomra nyilvánvalóan szándékolt. Nézzük csak a figurák arckifejezését!Nekem leginkább ez tetszik benne. (Fenekovács)

VÁLASZ FENEKOVÁCS VÁLASZÁRA

Kedves Laci, ahogy azt egy előzetes személyes e-mailben már jeleztem, a válaszleveled néhány tévedését (pontatlanságát?), hacsak nem gondolod újra (nem gondoltad...), kénytelen-kelletlen korrigálnom kell.

Túl azon, hogy a karikatúra nem műfaj (!!!), Kaján nem a műfajt definiálta "kis köznapi forradalomnak", hanem csak néhány kivételes művet, - csak azokat a "sziporkákat" (ahogy -K- nevezte eme ritka villantásokat), amelyek a karikatúrát népszerűvé teszik. Ráadásul nem definiálta, csupán nevezte, merthogy a "kis forradalom" csak egy sörözés közben megesett laza elszólása volt, valamikor a 70-es évek elején...

A két keresztes vitézben (aki szemlátomást három...) én nemhogy nehezen, de semmiképp se tudnám Rákosit és Gerőt felfedezni (nem is értem, hogy miért kéne épp őket?), így aztán nem is sugallhattam olyasmit, hogy a nevüket se tudták leírni. Amúgy -K- mester se "sugallt" semmi effélét. A dolog ennél sokkal egyszerűbb. Egy ún. analóg szerkezetről van szó*, ahol az ötvenes évek vircsaftja lényegileg azonos a "sötét középkorral", - ahol a proletariátus világméretű harca kísértetiesen emlékeztet a keresztes háborúkra, - és ahol a párt újkáderei (az ÜGY sebtében verbuvált, nagyrészt tanulatlan, de "hívő", megbízható katonái) nagyjából megfeleltethetők a keresztes háborúk faragatlan közkatonáinak. Tudjuk, milyenek voltak az ötvenes évek kapanyél mellől szabadult tahó gyárigazgatói, főszerkesztői, sőt, némely miniszterei, - hogy miféle kőszáli baromságok tétettek akkoriban a béketábor világméretű harcának zűrzavarában.** Ami az analfabéta "pártkatonák" keresztet formáló aláírását illeti, az a bunkóság némiképp sarkított, frappáns képi megjelenítése, egyúttal a rajz tényleges mondanivalóját - a szatirikus társadalomkritikát - szükségképp elfedő formai geg.

Hogy aztán mindezt hogyan "dekódolták" a Ludast olvasó széles tömegek? Úgy, hogy tudtak a "sorok között olvasni" (ahogy -K- mester is megtanult a vonalak mögött beszélni), - hogy akkor még "fél szavakból is megértettük egymást"...*** Másrészt tudjuk - és ezt a széles tömegek is tudták -, hogy a művész akkor is a saját koráról szól, ha nem... Ráadásul eme fondorlatos karikatúra nem az egyetlen olyan Kaján mű, amely a kort a sötét középkor díszletei közt jeleníti meg, hanem egy középkor-ciklus része. A sorozat "képi kontextusából" már egyértelműen kiderül, hogy tényleg az ötvenes évekről van szó.

Végül két apró észrevétel. Rákosi nem volt "igen művelt ember". (Igen művelt inkább Révai volt.) Azt viszont jól látod, hogy a morfológiában van némi "naivitás" (noha báj egy szál se...), ami annak tudható be, hogy a kompozíció és a stílus alkalmazkodik a késő-középkori fametszők többnyire nehézkes, bornírt ábrázolásmódjához.

Nagyjából ennyivel lettünk okosabbak. Szia: stalker 

*Ilyenek az állatmesék, amelyek valójában embermesék, vagy a újszövetség példabeszédei pásztorostul-nyájastul stb.
** Csak mopasszan utalnék Örkény sztálinvárosi egypercesének a kor baromságait összegző halhatatlan mondatára, miszerint "Lófasz fog itt folyni, nem acél."
*** Szilágyi György: Hanyas vagy?

Fenekovács László rajza

A folytatás folytatása

K. Jóskának igaza volt. A karikatúra tényleg a legnépszerűbb képzőművészeti (vagy publicisztikai?) kifejezésmód, és mint ilyen, tényleg afféle rejtett ász vagy joker a "kultúrosok", kiállításszervezők és művészeti menedzserek mandzsettájában... És igaza volt Pápai Gábor kollégámnak is: egy ún. karikaturista két-három év alatt elérheti azt a hírnevet és sikert, amit egy tehetséges "szomorúművész" (föstő, szobrász, vagy grafikus) csak húsz-harminc éves kemény munkával és nem kis szerencsével érhet el.

K. Jóskának nem volt igaza. Azért nem, mert a karikatúra (mint olyan) csak a nagyon jó karikatúráknak köszönheti a népszerűségét; csak azoknak, amikről napokig beszélnek otthon és az utcán, presszókban és kocsmákban, vonaton és villamoson - akárhol. Azok a karikatúrák népszerűek, amik a maguk különös módján afféle kis köznapi "forradalmak"..., ahogy a honi sajtókarikatúra doyenje: Kaján Tibor nevezte volt eme villantásokat. A szokványos, a generálzaft, a lélektelenül odalökött, az unalmas, a csontig rágott témákat csócsáló, és persze a fájdalmasan dilettáns karikatúra egyáltalán nem népszerű (sőt!), ahogy az sem, amely szebbnek, bájosabbnak, derűsebbnek mutatja ezt az olyan-amilyen világot. Pápai Gábornak se volt igaza: ebben a szakmában is csak néhányan híresültek el pár év alatt, és nem csak a legjobbak...

Igazán jó karikatúra nem sok van. Jó karikaturista se igazán. Jó karikatúrakiállítás pedig tényleg csak olyan ritkán "adódik", ahogy a korábbi bejegyzésemben írtam. Másrészt viszont nagyon sok jó karikatúra van, noha nem ott, ahol lenni szokott, és nem is olyan, mint amit megszoktunk. Nagyon sok jó "karikaturista" van, bár többnyire nem karikaturisták (vagy csak egy-egy kivételes villantás erejéig azok), hanem reklám- vagy webgrafikusok, rajzfilmesek, fotósok, háziasszonyok, nyugdíjasok, egyetemisták vagy árufeltöltők... Végül: már legalább tíz éve az orrunk előtt van minden (eddigi) idők legnagyobb kiállítófelülete, ahol ugyan szétszórtan és rendezetlenül, de rengeteg - és "itthon" is egyre több - igazán jó karikatúra tűnik fel naponta; bár ezeket a közvélekedés nem feltétlenül tartja karikatúráknak, ahogy ezek alkotóit se nevezi "karikaturistáknak". Mi az elhíresült vagy kevésbé ismert kollégák művei mellett ezeket az ISMERETLEN KARIKATURISTÁKAT is szeretnénk bemutatni a KUK@C c. kiállításon. Úgyhogy: HIC RHODUS, HIC SALTA!" (stalker)

Egy kivételesen elhíresült (ma is aktuális?) sajtókarikatúra, avagy egy kis köznapi forradalom: Kaján Tibor Autogram c. rajza az ötvenes évek végéről; egy olyan rajz, amin nem napokig, hanem hónapokig röhögött mindenki, mert mindenki tudta, hogy kikről van szó...

A "HIC RHODUS, HIC SALTA" c. bejegyzés folytatása

Mindeközben volt legalább ötvenszerennyi rosszul összebarmolt, érdektelenségbe fulladt "országos" karikatúra pályázat és kiállítás, sőt: fesztivál; köztük olyan is, aminek a teljes anyagát (értsd: az összes beküldött művet!) kizsürizte a szakmai zsüri... Volt eperszürettel egybekötött (!), volt halászléfőző verseny örvén rendezett, és volt egy Aligai Haligali című borzadály is - akkor, amikor az "ötletgazdán" kívül már a franc se emlékezett a Hully-Gully nevű 60-as évek eleji táncra... Volt, amelyiken egy mezőgazdasági erőgépeket és ipari targoncákat forgalmazó cég termékeit kellett "a karikatúra eszközeivel megjeleníteni" (értsd: reklámozni), és volt jónéhány "mucsai-kultúrházi", mindazonáltal mégiscsak országos nyomulás: amolyan falambéria fölé akasztós, repedtüveges, kannásboros-megnyitós, ha úgy tetszik: "családias hangulatú"...

Ezúttal kurvára* nem ilyet szeretnénk. Nem az, hogy nem hiszünk az "analóg" (falralógatós) karikatúrakiállításokban, noha tényleg nem túl..., de szeretnénk a résztvevőket egy olyan országos nézettséggel, és minthogy e-kiállításról van szó, NEMZETKÖZI nézettséggel is megtisztelni, ami a falraakasztós kiállításokon elképzelhetetlen; - egy olyan kiállítással, amin a részvétel is felér egy komolyabb díjjal... Nem véletlenül kértük fel a rendezvény fővédnökének többek közt Mark Zuckerberget, mert túl azon, hogy semmi veszítenivalónk nem volt (ha nem vállalja, akkor az legyen az ő baja), mi egy internetes őrületet terveztünk...

A "Hic Rhodus, hic salta" átvitt értelemben azt jelenti, hogy itt (és most) mutasd meg, mit tudsz, - hogy ITT AZ ALKALOM... És tényleg. (stalker)

*Ide sajnos hangalakilag (is) épp ez a szó illett...

Saul Steinberg: Kiállításon

- Ha valami nagyot kell villantani a Kultúrban, akkor csinálunk az ittenieknek egy gyerek-szépségversenyt vagy egy magyarnóta estet Kovács Apollóniával, esetleg meghirdetünk egy gyerekrajz pályázatot vagy egy országos karikatúrakiállítást díjakkal, megnyitóval, fővárosi tótuszfaktuszokkal, mert ezek a témák mindig baromira mennek... - mondta* K. Jóska, a kőgazdag jászsági nagyközség kultúrosa úgy huszonöt-harminc éve - és ez így megy azóta is... Évente "adódik" néhány (olykor jónéhány, vagy inkább rossznéhány) szakszerűtlenül összebarmolt, mindazonáltal óhatatlanul ORSZÁGOS karikatúra pályázat és kiállítás, lélektelenül odalökött "üzemilapi"** viccrajzokkal, botrányos zsűrizésekkel, kínos díjakkal és ordináré installációkkal, szerencsére többnyire olyan helyeken, ahol a madár se jár...  

Ehhez képest az elmúlt ötven évben csak három-négy olyan országos karikatúrakiállítás volt, amely egyszerre lehetett... jól kiírt és jól meghirdetett, tisztességesen díjazott, sok jó művel "megválaszolt", szakszerűen zsűrizett, ütősen rendezett és installált, következésképp tényleg nagy publicitású. Ilyen volt az 1968. január elején nyílt Országos Karikatúra Kiállítás a Műcsarnokban (60 ezer néző); a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központban 83-tól 89-ig élt Országos Karikatúra Biennálé (kétévente 10-15 ezer néző, ami "vidéken" nem rossz!); a Magyar Nemzeti Galériában 1990-ben rendezett Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, ami annyiban volt országos is, hogy szinte a teljes honi karikatúra szakma felvonult (80 ezer látogató), valamint a Magyar Kultúra Alapítvány évente megrendezett Karikatúra Művészeti Fesztiváljainak 97-től 2001-ig tartó reprezentatív időszaka. Ebből a négy-öt évből csak két év nézettségi adatait ismerem: 97-ben az Internetto c. e-újságnak köszönhetően (merthogy "fő médiatámogatóként" a teljes kiállítási anyagot bevirította) az e-nézettség annak ellenére 30 ezres lett, hogy még alig létezett internet; majd 2000-ben ugyanez a lap "társrendezőként" már 135 ezres (!) e-nézettséget produkált, ugyanakkor a hagyományos (falra lógatott) anyag nézettsége is meglehetős volt: a Magyar Kultúra Alapítvány épületében ötezren, az Európa Tanács strasbourgi székházában háromezren, a közeli Kolmarban és Ingolstadtban pedig összesen ötezren látták a kiállítást nagyjából egyidőben, mert a HP segítségével majdnem az összes műről készült 3-4 tökéletes minőségű print.     Folyt. köv.  

* Nem szóról-szóra persze...
** Metaforikusan, feltételezve, hogy Mo. valamiféle "üzem", sőt: kóceráj...

Roland Topor: Mindent bele!

Kedves kollégák, valamint karikatúrakedvelő honfitársaim,
     itt az ideje, hogy létrehozzuk az ISMERETLEN MAGYAR KARIKATURISTA emlékművét! Az egyelőre hordozható emlékművet 2013. október 10-én, 19 órakor, a KUK@C megnyitó-díjátadó rendezvényén avatja föl kicsoda!
     Várjuk az ötleteket, javaslatokat és az emlékműterveket a kukac@karton.hu vagy a cs.tamas@karton.hu e-címre. (ötletgazda-g)