kukac

Jóllehet, még majdnem másfél hónap van az anyagok beküldéséig, pár napja megérkeztek a pályázat e-címére az első művek - jó és valamivel jobb munkák vegyesen -, valamint kérdések. Utóbbiakra, ha ez másoknak is segít, a "támogatás" menüben válaszolunk.

Az alábbi képen magyar karikaturisták vitatják meg a pályázat "környülállását". (Valójában persze nem. A karikatúrát John Hamilton Mortimer angol festő- és grafikusművész festette kb. 1766-ban, az angol kultúra fellendítésén ügyködő Howdalian Society alakuló üléséről...)

Néhány személyes emilben reklamációk - halk hörrenések - "tétettek", amiért egy díjról elfelejtkeztünk - noha nem.

     A Kétfilléres Díj nevű szakmai díjat (egy kétfillérest valami bársonnyal vagy selyemmel bélelt parányi dobozkában, valamint a vele járó tanusító oklevelet) nem azért hagytuk ki a díjak sokaságából, mert ezekhez képest furcsának, hogy azt ne mondjam: szegényesnek hat - sőt... Akik eddig megkapták, azok a legrangosabb díjaik közt tartják számon, ezt ugyanis a "szakma" adja, köztük olyan karikaturisták, akik cefetül értenek ahhoz, amit csinálnak.

     Azért hagytuk ki, mert ez a díj csupán harmincvalahány kolléga: a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának belső ügye. Nem országos, hanem csak vicinális, amolyan "házon belüli" ügy; mindazonáltal az októberi kiállításmegnyitó-díjátadó bulin ezt a díjat is megkapja valaki. (stalker)

Ezen az oldalon a kiállítás megnyitásáig többé-kevésbé rendszeresen szakmai adatokat, híreket, háttérinfókat, a karikatúrával kapcsolatos rövidebb-hosszabb írásokat és hozzászólásokat, valamint karikatúrákat közlünk.

Az írások sorát kezdjük az "e-karikatúra" kifejezés, de mindenekelőtt az "e" fogalom (fogalomkör?) rövid elemzésével. Sokak számára az "e" előtag csak a karikatúrák küldésének és megjelenítésének új, felgyorsult technikáját jelenti. Néhányunk számára ennél jóval többet: egy szabadabb gondolkozásmódot - ezen belül egy vállaltan személyesebb, és ehhez mérten karcosabb, "alterosabb" képi szatírát és humort -, valamint a technikai lehetőségek szinte parttalan gazdagságát, ami a szokványostól alapvetően eltérő ötleteket generál, ahogy ezt naponta láthatjuk a neten. Másrészt egy hatalmas kiállítófelületet és nemzetközi kísérleti műhelyt jelent, ahol a kölcsönhatások újabb és újabb kompozit (kevert, egymásba oldódó) kifejezésmódokat és technikákat eredményeznek - olyannyira, hogy már nem tudjuk, hol vannak a karikatúra határai... (Mindegy, hogy hol, csak jó legyen.)

Végül jelenti azt is, hogy a karikatúra úgy tizenöt-húsz éve már nem csak félszáz ismert vagy ismeretlen ún. "karikaturista" - a honi sajtókarikatúra szakma - ügye, ezért ezen a pályázaton nem csak karikaturisták vehetnek részt, hanem mindazok - reklámgrafikusok, animátorok, videósok, fotósok, szomorúművészek (festők, szobrászok és képgrafikusok), háziasszonyok, gyerekek, nyugdíjasok stb. -, akik olykor jobb, ütősebb, és technikailag is izgalmasabb "karikatúrákat" tesznek közzé a neten, mint a hivatásos viccrajzolók. Ezért "Országos"... (stalker)