Volt "valami kis sziporka" (ahogy annakidején Kaján Tibor nevezte a sikerültebb, ilyenformán meglehetősen ritka szakmai villantásokat, ha úgy tetszik: ü n n e p e k e t ), amit Tulik Ágnes, a társrendező Szerencsejáték Zrt. kommunkációs és marketing igazgató-helyettese, valamint Szerényi Gábor újságíró, grafikus stb. nyitott meg,
A "ceremóniamesterek": Kozma Péter, Tulik Ági, Benkő Zsuzsa, Szerényi Gábor és Császár Tamás.
noha az e-kiállítást valami nagy piros gomb megnyomásával egy Dedinszky Lilla nevű lányka, a gyerekkarikatúra kategória egyik díjazottja, aztán a felnőtt és kevésbé felnőtt díjazottak sorra átvették a díjakat,
Balra: Kozma átadja, Deák Kázmér már megkapta, Weisz Béla épp átveszi a KUK@C Nagydíját; jobbra: Deák iszik az egészségére...
köztük Marabu hármat is, utolsónak a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának évente titkos e-szavazással megítélt Kétfilléres-díját, ami tényleg csak egy lyukas kéfilléres és egy tanúsító oklevél, végül Kozma Péter, a kArton galéria tulajdonosa ünnepélyesen leleplezte az "Ismeretlen Karikaturista" emlékművét,
Balra: Halász Géza átadja a Kétfilléres-díjat a kellőképp megilletődött Marabunak; jobbra: Kozma Péter leleplezi az Ismeretlen Karikaturista hordozható emlékművét.
a műsort végig konferáló Benkő Zsuzsi (valójában Zsuzsanna) pedig megköszönt mindenkinek mindent, aztán már csak büféztünk (nagyon jó volt a vörösbor), tolongtunk, keresztül-kasul gratuláltunk és dumáltunk, miközben azért suttyomban nézegettük a kiállított műveket is, ahogy egy virtigli vernisszázson lenni szokott...
Balra: Perrone Olivér nyilatkozik; jobbra: Dedinszky Lilla egy piros gombbal e-megnyit...
És most a gyerekkarikatúrák alkotóiról valamit, elsősorban a díjazottakról, akik a "vállukra vették" a kiállítás jelentős részét (nagyon jó munkákat küldtek be), - akik nagyon kedvesen és talpraesetten nyilatkoztak a helyszínen forgató filmes néniknek és bácsiknak (a végképp pöttömök valami asztalkán álldogálva), és akik leplezetlenül izgultak a díjak miatt - gondolom, már napok óta. Nekik még egyszer, külön köszönjük, hogy a munkáikkal megtisztelték az e-kiállítást és a kArton galéria termeit.
Végül úgy nyolcan-tizen átzuhantunk egy közeli olasz korcsmába (sörözőbe?), ahol megittunk egy-két (három-négy) korsó sört és átbeszéltük az "élet dolgait" - leginkább a harmadik korsó után...
Ezek voltak. (stalker)
Kereső
Követők
