kukac

A folytatás folytatása

K. Jóskának igaza volt. A karikatúra tényleg a legnépszerűbb képzőművészeti (vagy publicisztikai?) kifejezésmód, és mint ilyen, tényleg afféle rejtett ász vagy joker a "kultúrosok", kiállításszervezők és művészeti menedzserek mandzsettájában... És igaza volt Pápai Gábor kollégámnak is: egy ún. karikaturista két-három év alatt elérheti azt a hírnevet és sikert, amit egy tehetséges "szomorúművész" (föstő, szobrász, vagy grafikus) csak húsz-harminc éves kemény munkával és nem kis szerencsével érhet el.

K. Jóskának nem volt igaza. Azért nem, mert a karikatúra (mint olyan) csak a nagyon jó karikatúráknak köszönheti a népszerűségét; csak azoknak, amikről napokig beszélnek otthon és az utcán, presszókban és kocsmákban, vonaton és villamoson - akárhol. Azok a karikatúrák népszerűek, amik a maguk különös módján afféle kis köznapi "forradalmak"..., ahogy a honi sajtókarikatúra doyenje: Kaján Tibor nevezte volt eme villantásokat. A szokványos, a generálzaft, a lélektelenül odalökött, az unalmas, a csontig rágott témákat csócsáló, és persze a fájdalmasan dilettáns karikatúra egyáltalán nem népszerű (sőt!), ahogy az sem, amely szebbnek, bájosabbnak, derűsebbnek mutatja ezt az olyan-amilyen világot. Pápai Gábornak se volt igaza: ebben a szakmában is csak néhányan híresültek el pár év alatt, és nem csak a legjobbak...

Igazán jó karikatúra nem sok van. Jó karikaturista se igazán. Jó karikatúrakiállítás pedig tényleg csak olyan ritkán "adódik", ahogy a korábbi bejegyzésemben írtam. Másrészt viszont nagyon sok jó karikatúra van, noha nem ott, ahol lenni szokott, és nem is olyan, mint amit megszoktunk. Nagyon sok jó "karikaturista" van, bár többnyire nem karikaturisták (vagy csak egy-egy kivételes villantás erejéig azok), hanem reklám- vagy webgrafikusok, rajzfilmesek, fotósok, háziasszonyok, nyugdíjasok, egyetemisták vagy árufeltöltők... Végül: már legalább tíz éve az orrunk előtt van minden (eddigi) idők legnagyobb kiállítófelülete, ahol ugyan szétszórtan és rendezetlenül, de rengeteg - és "itthon" is egyre több - igazán jó karikatúra tűnik fel naponta; bár ezeket a közvélekedés nem feltétlenül tartja karikatúráknak, ahogy ezek alkotóit se nevezi "karikaturistáknak". Mi az elhíresült vagy kevésbé ismert kollégák művei mellett ezeket az ISMERETLEN KARIKATURISTÁKAT is szeretnénk bemutatni a KUK@C c. kiállításon. Úgyhogy: HIC RHODUS, HIC SALTA!" (stalker)

Egy kivételesen elhíresült (ma is aktuális?) sajtókarikatúra, avagy egy kis köznapi forradalom: Kaján Tibor Autogram c. rajza az ötvenes évek végéről; egy olyan rajz, amin nem napokig, hanem hónapokig röhögött mindenki, mert mindenki tudta, hogy kikről van szó...