kukac

FENEKOVÁCS LÁSZLÓ VÁLASZA A NÉPSZERŰ, KAJÁN, ISMERETLEN CÍMŰ BEJEGYZÉSRE

Kaján eme rajza élő cáfolata annak az  "igazságnak", hogy a karikatúra a pillanat művészete. Ráadásul ez a máig élő rajz ellentmond magának az alkotó Mesternek is, amennyiben  "kis, köznapi forradalomnak" definiálta a műfajt.

Egyébként biztos vagyok abban, hogy akárcsak én, úgy bármely kollegám egy tucat régi és még régebbi karikatúrát tudna  "felmondani" szerzőstől, mindenestől. A jó karikatúra tehát él és élni fog, mondjanak bármit gyalulatlan fejű esztéták.

Az általánosságból a konkrét műre térve, én nem tudom, hogy az ötvenes években röhögtek-e hónapokig ezen a rajzon. A közönséget általában nem sokra tartom, nem hiszem, hogy túl sokan lehettek, akik  "vették a lapot", ámbár, ha megjelent, akkor csak az egyetlen Ludas Matyiban jelenhetett meg, így akár százezrek láthatták.

A két keresztes vitézben én nagyon nehezen tudnám Rákosit és Gerőt felfedezni, (akik, ha politikát látunk bele, ahogy Cs. Tamás barátunk sugallja), ugye annyira buták, hogy még a nevüket sem tudják leírni...

Bár tudom, hogy Tamás nem egészen így gondolja a politikai olvasatot, szerintem Kajánnak ez a karikatúrája "egyszerű" blődli, ami egyáltalán nem áll távol a Mestertől, sőt, igen kitűnő művelője! Témája: játék a keresztekkel, nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy egy keresztes lovag kereszttel szignáljon, ez úgymond adekvát lehet, akár írástudatlan ő (ez könnyen megeshetett !), akár nem. (Rákosiról egyébként máig tudott, hogy igen művelt ember volt, ami persze semmit sem von le az ő hitványságából. De Sade márki is igen művelt ember volt mégis gyerekekkel kezdett és csecsmőket repesztett ketté.)      Kaján e rajzában van valami bájos naivitás, ami számomra nyilvánvalóan szándékolt. Nézzük csak a figurák arckifejezését!Nekem leginkább ez tetszik benne. (Fenekovács)

VÁLASZ FENEKOVÁCS VÁLASZÁRA

Kedves Laci, ahogy azt egy előzetes személyes e-mailben már jeleztem, a válaszleveled néhány tévedését (pontatlanságát?), hacsak nem gondolod újra (nem gondoltad...), kénytelen-kelletlen korrigálnom kell.

Túl azon, hogy a karikatúra nem műfaj (!!!), Kaján nem a műfajt definiálta "kis köznapi forradalomnak", hanem csak néhány kivételes művet, - csak azokat a "sziporkákat" (ahogy -K- nevezte eme ritka villantásokat), amelyek a karikatúrát népszerűvé teszik. Ráadásul nem definiálta, csupán nevezte, merthogy a "kis forradalom" csak egy sörözés közben megesett laza elszólása volt, valamikor a 70-es évek elején...

A két keresztes vitézben (aki szemlátomást három...) én nemhogy nehezen, de semmiképp se tudnám Rákosit és Gerőt felfedezni (nem is értem, hogy miért kéne épp őket?), így aztán nem is sugallhattam olyasmit, hogy a nevüket se tudták leírni. Amúgy -K- mester se "sugallt" semmi effélét. A dolog ennél sokkal egyszerűbb. Egy ún. analóg szerkezetről van szó*, ahol az ötvenes évek vircsaftja lényegileg azonos a "sötét középkorral", - ahol a proletariátus világméretű harca kísértetiesen emlékeztet a keresztes háborúkra, - és ahol a párt újkáderei (az ÜGY sebtében verbuvált, nagyrészt tanulatlan, de "hívő", megbízható katonái) nagyjából megfeleltethetők a keresztes háborúk faragatlan közkatonáinak. Tudjuk, milyenek voltak az ötvenes évek kapanyél mellől szabadult tahó gyárigazgatói, főszerkesztői, sőt, némely miniszterei, - hogy miféle kőszáli baromságok tétettek akkoriban a béketábor világméretű harcának zűrzavarában.** Ami az analfabéta "pártkatonák" keresztet formáló aláírását illeti, az a bunkóság némiképp sarkított, frappáns képi megjelenítése, egyúttal a rajz tényleges mondanivalóját - a szatirikus társadalomkritikát - szükségképp elfedő formai geg.

Hogy aztán mindezt hogyan "dekódolták" a Ludast olvasó széles tömegek? Úgy, hogy tudtak a "sorok között olvasni" (ahogy -K- mester is megtanult a vonalak mögött beszélni), - hogy akkor még "fél szavakból is megértettük egymást"...*** Másrészt tudjuk - és ezt a széles tömegek is tudták -, hogy a művész akkor is a saját koráról szól, ha nem... Ráadásul eme fondorlatos karikatúra nem az egyetlen olyan Kaján mű, amely a kort a sötét középkor díszletei közt jeleníti meg, hanem egy középkor-ciklus része. A sorozat "képi kontextusából" már egyértelműen kiderül, hogy tényleg az ötvenes évekről van szó.

Végül két apró észrevétel. Rákosi nem volt "igen művelt ember". (Igen művelt inkább Révai volt.) Azt viszont jól látod, hogy a morfológiában van némi "naivitás" (noha báj egy szál se...), ami annak tudható be, hogy a kompozíció és a stílus alkalmazkodik a késő-középkori fametszők többnyire nehézkes, bornírt ábrázolásmódjához.

Nagyjából ennyivel lettünk okosabbak. Szia: stalker 

*Ilyenek az állatmesék, amelyek valójában embermesék, vagy a újszövetség példabeszédei pásztorostul-nyájastul stb.
** Csak mopasszan utalnék Örkény sztálinvárosi egypercesének a kor baromságait összegző halhatatlan mondatára, miszerint "Lófasz fog itt folyni, nem acél."
*** Szilágyi György: Hanyas vagy?

Fenekovács László rajza