kukac

Ahogy azt páran szóvá tették, némi homály tényleg lehetett az előző postban, úgyhogy mégegyszer nekifutok, noha csak röviden, tézisszerűen.

1. 1948-tól 1995-ig a Ludas Matyi köré szervezett honi sajtókarikatúragyártás az egységes és intézményesült "karikaturista szakma" látszatát hozta létre; ugyanakkor azt a látszatot, mintha csak az efféle sajtókarikatúra lenne karikatúra...

2. Eme látszat tehetetlenségi nyomatéka ma is hat; ennek tudható be, hogy sokan a karikaturista szakma széthullásáról pusmognak - és tényleg: az elmúlt 10-15 évben az addig centralizált, ill. intézményesített (a rossz beidegződéseket és a céhes értékeket egyaránt őrző) sajtókarikaturista szakmát egy technikailag is szabadabb, szélesebb kifejezésmód rohamos terjedése "fenyegeti"...* (Ezt a folyamatot az "e-forradalom" felgyorsította, egyúttal a technikai lehetőségeket is tovább szélesítette.)

3. Ebben a szinte parttalan karikatúra jelenségkörben már BÁRKI rajzolhat, metszhet, mintázhat, festhet, filmezhet, animálhat, berhelhet, táncolhat, eljátszhat, írhat, énekelhet stb. MINDENFÉLE karikatúrát, amit aztán viszonylag szabadon** publikálhat is - a neten... 

4. A lassan, de sajnos vagy hál' istennek biztosan széthulló "szakma" még kombattáns reprezentánsai mellett ezeket a szakmán kívüli Ismeretlen karikaturistákat, és a műveik sokféleségével a karikatúra szabadságát szerettük volna megjeleníteni ezen az Országos e-Karikatúra Pályázaton és Kiállításon.

Ez az, ami gondot okoz - meglehet, csak nekem. Minthogy ismeretlen "karikaturistákról" van szó, ilyenformán az elérhetőségük is ismeretlen, az eddig beküldött anyagokat átnézve attól tartok, hogy a pályázati felhívásunk csak egy töredékükhöz jutott el... (stalker)

* Az idősebb, megrögzött újságviccrajzolók - minthogy nagyrészt "megélhetési" karikaturisták - ezt a változást elsősorban a megélhetésüket fenyegetőnek érzik.
** Sajnos többnyire a fizetségtől is "szabadon"...

Fenekovács: Ars caricatúra (ceruzarajz)

Közeledve a leadási határidőhöz, egyre nagyobb számban érkeznek művek. Bezuhant sok jó anyag (köztük egy-két zseniális), sok olyan-amilyen, és jó sok gyengébb, ahogy ez lenni szokott.

Különös hangulata - stichje - van ennek a pályázatnak; mintha valami bizonytalanság vagy tanácstalanság lengné át az eddig beérkezett munkákat (valami nagy mai magyar izé...); mintha nem tudnánk, vagy nem akarnánk tudni, hogy mi minden fér a kortárs karikatúra - amúgy kőszáli széles, szinte parttalan - jelenségkörébe.

Elég öreg és cinikus vagyok ahhoz, hogy ne "izguljak rá" efféle érzetekre, de most már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből? Azt nagyjából tudom, hogy mire számíthatunk a "szakmabeli" kollégáktól, köztük barátaimtól (így azt is tudom, hogy egy jó e-kiállítás mindenképp összejön), de nem tudom, hogy végül is mi jön össze az "Ismeretlen karikaturistáktól", - azoktól, akiknek az emlékművét a megnyitón szeretnénk "felavatni".

Öt nappal a leadási határidő előtt még nem tudom, hogy mi jön össze azoktól, akiknek naponta látom a kurvajó (elnézést!) munkáit a facebook-on reménytelenül beleveszni a megmondások és hörrenések, elbűvölő unokák, megható kutyusok és cicusok, fondor kuncsorgások és gründolások, kuruzslatok és étel/életreceptek fantasztikus zűrzavarába. De nagyrészt csak ott, az eddig beérkezett pályázati anyagok közt eddig nem igazán...

Hosszas keresgélés után találtam rá az alábbi, valamiképp ideillő Steinberg karikatúrára:

ÉRTELEMSZERŰEN - de csak így! - lehet politikai karikatúrákkal is pályázni. (Miért ne lehetne?) Egyébként a mi "olvasatunkban" egy ún. öncélú, abszurd vicc is politizál, noha csak közvetve... Nem véletlenül gyűlölték a múlt rendszer némely kultúrbürokratái az abszurdot, olyannyira, hogy Örkény egyperceseinek műfaji meghatározása egy korabeli minisztériumi iniciatíva szerint nem lehetett abszurd novella, csak "abszurdoid"..., úgyhogy a könyv első recenzióiban és a szerzőt méltató cikkekben ez a hülye kifejezés szerepelt, legalábbis néhány évig.

(A dolog előzménye egy NDK-ban rendezett esztétikai konferencia volt, melynek záródokumentumában a résztvevő szovjet, lengyel, csehszlovák, magyar, keletnémet, mongol stb. kultúrfunkcionáriusok- és ideológusok, művészettörténészek és esztéták kollektíven elítélték a "burzsoá-nihilista" művészeti irányzatokat.)

Maradjunk annyiban, hogy a művészetben és a publicisztikában szinte lehetetlen nem politizálni, legalábbis a politika szó teljes, eredeti jelentését tekintve... Még az alábbi reklámblődli is politizál, legalábbis az "elkövető" szerint.

Közben a KUK@C "dinamikus csapata" különösebb vita nélkül eldöntötte, hogy kiket hív meg a pályázat szakmai zsűrijébe. Arról már korábban döntöttünk, hogy a tagok neve a megnyitóig nem publikus (azoknak a szakmabelieknek, akik figyelemmel kísérték az elmúlt évek karikatúrapályázatainak -, ill. kiállításainak zsűrizései előtt és közben megesett sündörgéseket, a mondvacsinált "politikai szempontok" mentén kialkudott zsürorokat és díjakat stb., azoknak ez a döntésünk érthető...), de a megnyitó után - ezen az oldalon - közzétesszük a zsűrijegyzőkönyvvel együtt.

Tettamanti Béla rajza

Mondhatnánk, hogy a KUK@C c. pályázatunkra a mai napig (aug. 27-ig)
418 zseniális mű érkezett, de annyi nem, úgyhogy: NYOMULÁS!

Bojcsuk Iván: Új cipő